Életem napsugara azt mondta, hogy Jaejoong és Harry Styles egy összeboronálható páros.
Életem napsugara úgy gondolta, nem fogok ilyet írni.
Életem napsugara tévedett.
♥ szégyentelen fluff
♥ Harry Styles/ Kim Jaejoong (Jaerry muhahaha)
♥ semmi esetre sem vállalok felelősséget
megamúgyténylegvállalhatatlan
♥ szégyentelen fluff
♥ Harry Styles/ Kim Jaejoong (Jaerry muhahaha)
♥ semmi esetre sem vállalok felelősséget
Tél volt, a hó véget nem érő
függönye hintette be a tájat, Jaejoong pedig bágyadt mosollyal
bámulta az ódon város megmásíthatatlan szépségét a szoba
meleg csendjéből. London minden ízében új élmény volt a
számára, csodás, varázsporos újdonság; szeretett volna kimenni,
megérinteni minden házat, hallgatni a hó ropogását a csizmája
alatt, és mosolyogni minden lélekre, aki csak ránéz. Lelkes volt
és boldog, felhőtlenül felszabadult, akár egy gyerek. Apró,
bugyuta szívecskét rajzolt a párás ablaküvegre, és
elmosolyodott. Sosem fog felnőni. Ő sosem fog elfelejteni szeretni.
Ránevetett a szívre, ivott egy kortyot a teájából, aztán a
bögrét visszatéve a párkányra, a vállaira vetette a puha,
bolyhos pokrócot, és összehúzta magán. Belesüppedt az édes
várakozásba, az élmény szeretetízű melegségébe, és lehunyta
a szemeit.
*
Harry halkan nyitotta ki a kis, csendes
garzonlakás régi, kopott, de szép tölgyfa ajtaját. Belesett,
aztán a hajáról lerázva a csillogó kis hópelyheket, belépett a
kicsi előszobába. Felakasztotta a kabátját és a kulcsát a
cikornyás bronz fogasra, és jót mosolygott a jól ismert, pufi
rózsaszín sálon, ami azon lógott.
A lakásban sötét volt, csak a város sosem alvó, narancs fényei világítottak be a hatalmas szobai ablakon keresztül. Meleg volt, és békés nyugalmat árasztott minden tárgy, minden bútor, a fahéj és a meggyes-banános tea illata járta át a levegőt. Végighordozta tekintetét a kicsiny menedék minden szegletén, hogy aztán megállapodjon pillantása a hely pompáján, az egyetlen fénylő csillagon, ami otthonná teszi számára ezt a fészket.
Lassan odasétált, és leguggolva a régi, helyenként már kikopott, de hibátlanul előkelő fotel elé, és elmosolyodva a begubózott fiú látványán, kivette annak kezéből a könyvet, és letette a párkányra a kiürült teásbögre mellé, aztán visszatekintett rá.
Belefeledkezett a hollófekete hajba, a hatalmas bambiszemekbe, amik most lecsukva pihentek, az egyenes, fejedelmi orrba, abba az édes cseresznyeszínű szájba, és nem tudta megállni, hogy végigsimítson az erős arcélen. Végigfutott gerincén a borzongás, ahogy hozzáért a hibátlan, tejfehér bőrhöz, s úgy érezte, bármit megtenne, hogy ez a kiváltság örökké csak az övé maradjon.
Jaejoong hirtelen ébredt fel, és bágyadtan pislogott az előtte térdelőre, aztán szeretetteljes mosolyra húzva ajkait, ahogy megérezte az arcán annak hosszú, vékony ujjait, közelebb húzta magához, és édes kis csókot nyomott az ajkaira.
- Hey handsome – mondta mosolyogva, ami Harryt mindig nevetésre készteti ; Jaejoong akcentusa még mindig borzasztóan aranyos. Belecsókolt a fekete szépség tenyerébe, aztán rámosolygott újra.
- Gyönyörű vagy.
Jaejoong boldog volt ettől. Arrébb, húzódott, hogy a fiatalabb le tudjon ülni mellé, de az inkább helyet foglalt, és az ölébe húzta Jaejoongot.
- Tetszik neked itt? - kérdezte az idősebb fülébe motyogva, aztán puszit adott a nyakára.
- Csodálatos – válaszolta nagyot sóhajtva – Le tudnám itt élni az egész életemet.
Harry lehelete égette Jaejoong puha bőrét.
- Örökre itt maradhatsz, ha akarsz. Minden a tiéd – nézett komolyan Jaejoong szemeibe, ahogy az hátrafordult, hogy lássa az imádnivaló, fiatal arcot.
- Veled?
- Velem – bólintott.
- Örökre?
A lakásban sötét volt, csak a város sosem alvó, narancs fényei világítottak be a hatalmas szobai ablakon keresztül. Meleg volt, és békés nyugalmat árasztott minden tárgy, minden bútor, a fahéj és a meggyes-banános tea illata járta át a levegőt. Végighordozta tekintetét a kicsiny menedék minden szegletén, hogy aztán megállapodjon pillantása a hely pompáján, az egyetlen fénylő csillagon, ami otthonná teszi számára ezt a fészket.
Lassan odasétált, és leguggolva a régi, helyenként már kikopott, de hibátlanul előkelő fotel elé, és elmosolyodva a begubózott fiú látványán, kivette annak kezéből a könyvet, és letette a párkányra a kiürült teásbögre mellé, aztán visszatekintett rá.
Belefeledkezett a hollófekete hajba, a hatalmas bambiszemekbe, amik most lecsukva pihentek, az egyenes, fejedelmi orrba, abba az édes cseresznyeszínű szájba, és nem tudta megállni, hogy végigsimítson az erős arcélen. Végigfutott gerincén a borzongás, ahogy hozzáért a hibátlan, tejfehér bőrhöz, s úgy érezte, bármit megtenne, hogy ez a kiváltság örökké csak az övé maradjon.
Jaejoong hirtelen ébredt fel, és bágyadtan pislogott az előtte térdelőre, aztán szeretetteljes mosolyra húzva ajkait, ahogy megérezte az arcán annak hosszú, vékony ujjait, közelebb húzta magához, és édes kis csókot nyomott az ajkaira.
- Hey handsome – mondta mosolyogva, ami Harryt mindig nevetésre készteti ; Jaejoong akcentusa még mindig borzasztóan aranyos. Belecsókolt a fekete szépség tenyerébe, aztán rámosolygott újra.
- Gyönyörű vagy.
Jaejoong boldog volt ettől. Arrébb, húzódott, hogy a fiatalabb le tudjon ülni mellé, de az inkább helyet foglalt, és az ölébe húzta Jaejoongot.
- Tetszik neked itt? - kérdezte az idősebb fülébe motyogva, aztán puszit adott a nyakára.
- Csodálatos – válaszolta nagyot sóhajtva – Le tudnám itt élni az egész életemet.
Harry lehelete égette Jaejoong puha bőrét.
- Örökre itt maradhatsz, ha akarsz. Minden a tiéd – nézett komolyan Jaejoong szemeibe, ahogy az hátrafordult, hogy lássa az imádnivaló, fiatal arcot.
- Veled?
- Velem – bólintott.
- Örökre?
-
Örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése