Vámpírkrónikák, Marius/Armand
×nem tudom behatárolni, hogy mi ez
×drabble-sorozat elsője
- Ne többet, gyönyörű gyermekem – hosszú fehér ujjai csitítva tapintották a rózsaszirom-ajkakat. Sötét vérkönnyek hullottak a tükörsima márványra.
458. Nem fény,
arany árnyék.
Ne többet.
Láng gyúlt a mennyei habokból épült palotában. Kapuk nyíltak a tűzben. Hallhatatlan sikolyok halhatatlanok szájából, szöktek az ég felé. Baldwin versenyzongorából szólt az eszelős mű. Ki ér előbb halálba? Gyermekujjak simítottak végig a lakkozott falapon. Lángok nyaldostak, a zene mégis szólt. Szeráfok éneke a patyolat oszlopcsarnokban, kormos szárnyukkal éltették a tüzet.
Ha angyal vagyok, fess nekem fekete szárnyakat.
A rózsaszirom-ajkak némák maradtak.
Ezekért a rőt fürtökért. Ezért a legbarnább, legbársonyosabb szempárért.
- Ne többet.
szia ~ szerintem még nem kommenteltem itt...? (meg úgy az elmúlt két hónapban máshol se) de mindegy, nézelődök még, csak nem is tudtam, hogy vannak a fandomban így elérhető közelségben emberek, rajtam kívül, és tökre örülök, hogy igen. és marius talán a kedvenc karakterem a szériából (bár átkozott nehéz választani), és egyébként a marius/armand meg az egyik kedvenc shipem, és ööö, nem hiszem, hogy volt valami értelmes mondanivalóm. mármint, rövidsége ellenére élveztem ezt olvasni; talán, mert kevés szóval is hangulatot tudtál teremteni, és élénk képeket, amik mégsem túlzsúfoltak. én így érzem, legalábbis. és asszem abbahagyom a beszédet (≧◡≦)
VálaszTörlésszia! nagyon örülök, hogy felbukkantál itt, én sem sok VC-rajongóról tudok itthon, külön felüdülés a szürke hétköznapokban egy ilyen találkozás ^ㅅ^
Törlésköszönöm, hogy írtál, és szívem repes, hogy tetszett ez a szösszenetke (✿◠‿◠)